Vi Keeland-Penelope Ward: Nagyképű öltönyös

Mielőtt elolvasok egy könyvet, mindig teszek magamban egy jóslatot. Hogy mennyire fog tetszeni, mit fogok várhatóan kifogásolni, mit nem. És ennél a regénynél is ezt éreztem.
Mivel a fülszöveg meglehetősen öszevissza kiboritó titokzatoskodó, így most összefoglalom a cselekményt nagy vonalakban:


A főszereplő Soraya, egy laza new yorki lány, aki eg nap a vonaton ülve megpillant egy igazán jóképű, ámde igazán nagyképű öltönyös emberkét (ide most direkt nem írtam úriembert). A probléma ott kezdődik, hogy a fent említett
Öltönyös elhagyja a telefonját...


És innentől kezdve nem spoilerezek tovább (amúgy az eredeti fülszöveg megtalálható eme linken).

Bizonyos tekintetben elég új volt nekem ez a könyv. Például eddig még nem olvastam new adultot (kivéve, ha a Soulless annak számít). Eddig még nem nagyon olvastam váltott szemszögű könyvet (kivéve a még nagyon ifjúságinak számító műfajból). Illetve eddig még nem vettem a kezembe Rubin Pöttyöset, sem, de gyanítom, ez után sem fogok sokat? Akkor hát mégse tetszett? Dehogynem. De erről nem a műfaj tehet.
Ugyanis minden olyan könyvet kedvelek, ahol hasonlóan nagyképű, öltönyös figura a férfi főszereplő. Mondjuk én Graham (merthogy karakterünknek ez a becses neve) személyiségét kicsit átformáltam volna: több visszahúzódás, több illem, kevesebb káromkodás. Ugyanis ha már itt tartunk: ebben a könyvben igazán nagyon sokat káromkodtak. Mindenki. Nem tudom, hogy ez a fordítás miatt ennyire szembetűnő, esetleg ez lenne az

RP-k sajátos jellegzetessége, de mindenestre talán ez volt az a pont, amelyet a legkevésbé találtam szimpatikusnak.

A történet egyébként egészen tetszett: jó, hogy nem nyújtották a problémákat a végtelenségig, és egyik karakter sem sajnáltatta magát. Örülök, hogy nem lett belőle szappanopera (pedig megvolt rá az esély, hogy az lesz). Külön értékeltem a kecskés kitérőt.

Bár többen is mondják rá, hogy humoros, én személy szerint nem nevettem magam halálra olvasás közben. Igen-igen, volt benne egypár megmosolyogtató részlet, de ez nem az én humorom.

Összességében: magát a könyvet kedveltem, a műfajt kevésbé. Amolyan kivétel volt ez számomra. (Bár erotikus könyvek terén még mindig sokkal jobban tetszett a Csábítás kilenc szabálya stílusa. Az valahogy... irodalmibb volt, if it makes sense.)


P.S.: Mivel váltott szemszög és két író, szerintetek ki felelt melyik szempontért?

Instagram: @the_mad_bookjquuen
Moly: @the_mad_book_queen13
Pinterest: Pink Marshmallow
WeHeartIt: The Antiparty Girl
Wattapd: @the_mad_bookqueen