Könyvkritika: Shannon Hale: Austenland-Vakáció Mr. Darcyval
Újabb könyves bejegyzés érkezett (plusz még mindig nem találtam ki normális beköszönést.)
Vélemény: Előszónak csak annyit, hogy belőlem aztán biztosan nem kell kihozni a Jane Austen-rajongót. Például olyannyira rajongok a Büszkeség és balítéletért, hogy képes vagyok órákon keresztül boncolgatni a karakterek személyiségét, szórakozásból random időpontokban idézeteket mondok a könyvből, vagy csak úgy, mind előjel nélkül el kezdek nevetgélni a filmváltozat egyik vicces szituációján (megjegyzendő, hogy én a 2005-ös változatot láttam, nem a Colin Firth-öset). Ja és igen, book tagekben még elő fog fordulni ez a nagyfokú rajongásom, szóval.... ja! Térjünk is vissza az Austenlandhez.
Az alapötlet remek, ötletes és felébreszti bennem a reményt, hogy létezik a Pembrook Park. Vagy bármi, ehhez hasonló hely. Az egész lényege, hogy bemutatja, mi a különbség a színlelés és valóság között (remekül példázza majd ezt a Martin és Mr. Nobley közti ellentét. de erről majd később.)
A történetről csak annyit (hogy ne spoilerezzem szét az egészet), hogy szinténcsak nagyon cuki, nagyon romantikus, nagyon csajos. A happy end garantált (természetesen) az egész olyían könnyen olvasható és bájos. Nagyon jó a szerkezete is: kisebb eseményekből, jelenetkből áll, amelyeknek mind-mind van valami szerepe a történetben, jelentőssége a végkifejletre nézve.
Na és a szereplők. (Meglepő-nem meglepő módon erről szeretek mindig a legtöbbet beszélni.) Jane-t, bár elismerem hog néha kicsit idegesített ezzel a "nem-tudom-mit-akarok-mindig-változik-a-véleményem" modorával, összességében nem utáltam. Sőt igazából meg tudom érteni, mármint ami a Darcy-mániát illeti (bár az én rajongásom inkább a könyve, mintsem a filmre vonatkozik). Kedvenc szereplőnek talán Mr. Nobley-t mondhatnám; szerintem eléggé darcys volt (bár valószínűleg ez is volt a cél) és a végén elképesztően cukin viselkedett! A többi olvasóval ellentétben viszont Martint ki nem álhattam. Egész egyszerően minden tette kamu volt: tekintve hogy azért is Mrs. Wattlesbrook fizette le, hogy megcsókolja Jane-t. (Igen, tudom azt mondtam, nem akarom szétspoilerezni. Hát, hazudtam már nagyobbat is, ennyi belefér.😁) A többi szereplővel kapcsolatban nem tudok többet elmondani: ott voltak, viccesek voltak, vagy éppen düítőek, de szerintem olyan sokat nem tettek hozzá a sztorihoz, hogy sokat lehessen róluk írni.
Jane hálószobája a filmben (legjobb részlet a "Darcy was here" felirat az ágytámlán)
Pontozás:
Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen
rajongó.
rajongó.
Vélemény: Előszónak csak annyit, hogy belőlem aztán biztosan nem kell kihozni a Jane Austen-rajongót. Például olyannyira rajongok a Büszkeség és balítéletért, hogy képes vagyok órákon keresztül boncolgatni a karakterek személyiségét, szórakozásból random időpontokban idézeteket mondok a könyvből, vagy csak úgy, mind előjel nélkül el kezdek nevetgélni a filmváltozat egyik vicces szituációján (megjegyzendő, hogy én a 2005-ös változatot láttam, nem a Colin Firth-öset). Ja és igen, book tagekben még elő fog fordulni ez a nagyfokú rajongásom, szóval.... ja! Térjünk is vissza az Austenlandhez.
Az alapötlet remek, ötletes és felébreszti bennem a reményt, hogy létezik a Pembrook Park. Vagy bármi, ehhez hasonló hely. Az egész lényege, hogy bemutatja, mi a különbség a színlelés és valóság között (remekül példázza majd ezt a Martin és Mr. Nobley közti ellentét. de erről majd később.)
A stílus is rendkívül kedves, aranyos. Szellemessége inkább a kis történetecskékben merül ki, amelyek Jane régebbi kapcsolatait írják ki... Azokat imádtam!
A történetről csak annyit (hogy ne spoilerezzem szét az egészet), hogy szinténcsak nagyon cuki, nagyon romantikus, nagyon csajos. A happy end garantált (természetesen) az egész olyían könnyen olvasható és bájos. Nagyon jó a szerkezete is: kisebb eseményekből, jelenetkből áll, amelyeknek mind-mind van valami szerepe a történetben, jelentőssége a végkifejletre nézve.
Na és a szereplők. (Meglepő-nem meglepő módon erről szeretek mindig a legtöbbet beszélni.) Jane-t, bár elismerem hog néha kicsit idegesített ezzel a "nem-tudom-mit-akarok-mindig-változik-a-véleményem" modorával, összességében nem utáltam. Sőt igazából meg tudom érteni, mármint ami a Darcy-mániát illeti (bár az én rajongásom inkább a könyve, mintsem a filmre vonatkozik). Kedvenc szereplőnek talán Mr. Nobley-t mondhatnám; szerintem eléggé darcys volt (bár valószínűleg ez is volt a cél) és a végén elképesztően cukin viselkedett! A többi olvasóval ellentétben viszont Martint ki nem álhattam. Egész egyszerően minden tette kamu volt: tekintve hogy azért is Mrs. Wattlesbrook fizette le, hogy megcsókolja Jane-t. (Igen, tudom azt mondtam, nem akarom szétspoilerezni. Hát, hazudtam már nagyobbat is, ennyi belefér.😁) A többi szereplővel kapcsolatban nem tudok többet elmondani: ott voltak, viccesek voltak, vagy éppen düítőek, de szerintem olyan sokat nem tettek hozzá a sztorihoz, hogy sokat lehessen róluk írni.
És végezetül a kedvenc idézetem:
"A nő bólintott, és együtt érzően nézett Jane-re, mintha csak azon töprengene, mennyire szomorú eset, ha egy őrült nő egy régensség korabeli ruhát viselő férfival jár."
"A nő bólintott, és együtt érzően nézett Jane-re, mintha csak azon töprengene, mennyire szomorú eset, ha egy őrült nő egy régensség korabeli ruhát viselő férfival jár."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése