Libba Bray: Rettentő gyönyörűség (Gemma Doyle-történetek 1.)

Lehet, hogy jó időben olvastam ezt a könyvet. Ugyanis nekem ez volt a halloweeni olvasmányom: mondhatni a tökéletes könyv erre az alkalomra a számomra, hiszen misztikus, mágikus, viktoriánus (nem csináltam meg a Victobert, de ez azért egy picit kárpótolt) és egy kicsit ijesztő is. Legalábbis a borító ezt állítja.

A történetben adott egy 16 éves lány, Gemma Doyle, aki a családjával történt botrányos tragédia után visszaköltözik Angliába. Itt a Spence elnevezésű leényiskolában jön rá, hogy mágikus képességei vannak, és hogy ezzel mennyi mindent tud tenni. normális fülszöveg

"A Rettentő gyönyörűség igazi hátborzongató olvasmány a suhogó szoknyák, táncoló árnyak és az éjszaka rémeinek széles palettájáról. A viktoriánus kor élénk színekkel megfestett világát tárja elénk, ahol a lányokat arra nevelik, hogy gazdag férfiakhoz menjenek feleségül, de ahol van egy lány, aki más utat keres magának."

 „Élvezetes, ​elegáns rémregény” – Publishers Weekly, Starred

„Borzongató szenvedély és félelem” – Kirkus Review

Azért előre szögezzük le, hogy annyira nem volt félelmetes, Sőt, konkrétan semennyire sem. Sokkal inkább egy kicsit borzongató, misztikus hangulattal rendelkezett, amely remekül passzolt a regény témájához és a kései viktoriánus kor hangulatához.

Maga a történet az alapvetően a "The Chosen One" elnevezésű alapötletre épül. Nekem ezzel nincsen semmi bajom (mégis ki más legyen a kiválasztott, ha nem a főszereplő?), illetve a mágia leírásával sem.

A történet egyébként nagyon jól lett ábrázolva: Libba Bray írásának előnye, hogy az olvasó pontosan maga elé tudja vetíteni a cselekméyn minden egyes pillanatát, ami egy fanatasyregénynél mi más lenne, ha nem előny? Ráadásul magával a nyelvezettel sem volt baj (eltekintve attól az egy "Bocs!"-tól, ami lehet, hogy fordítási hiba, de ln nem hiszem, hogy a 19. században olyan gyakori lett volna), könnyen olvasható, de megteremtette a már fent említett hangulatot.

A karakterek eléggé összetettek voltak: valójában a négy fő(bb)szereplő lány közül egyik sem volt hibátlan: mindannyian önzőek voltak, vagy ömbizalomhiányosak, vagy szeszélyesek, vagy hataloméhesek, vagy magukba fordulók..Mindegyikőjüknek megvolt a maga rossz tulajdonsága.
A másik szereplő akit meg kell említeni: Kartik. Róla nem túl sokat tudunk meg, csak annyit, hogy valami titkos szövetség (vagy rend, vagy klub, vagy társaság, vagy tudomisénmi) tagja, és nem szereti, ha ellent mondanak neki. Valamint olyan furcsán közlekedik: feltűnik-eltűnik, idelép mint egy macska.
És ha már Kartiknál tartunk: a szerelemi szál. Ez egyike azon kevés könyveknek, amelyekt elolvastam, élveztem és nem szerepel rajta a romantikus címke (a folytatásokon már igen, de ezen még nemI). Ha volt is benne szerelem, az is csak Gemma álmaiban jelent meg.

Összességében ez egy jó történet mágiáról, boszorkányságról, viktóriánus éráról. Az egyetlen hibája talán az, hogy sok benne a titokzatoskodás és a végét nem nagyon zárták le. Illetve de. Van valami furcsa, metaforikus, félig-meddig-függővég zárása. De most már nekem is tudnom kell, meddig írhatok, míg meg nem kell álnom.

(Ó, és majd elfelejtettem: hatalmas pluszpont az elejére bemásolt Shalott kisasszonyaért)

 

 Moly: @the_mad_book_queen13
Instagram: @the_mad_bookqueen
Pinterest: Pink Marshmallow
WeHeartIt: The Antiparty Girl

bár a könyvhoz semmi köze, de a címről ez jutott eszembe, ráadásul a ruhát elnéuve még illik is a korszakhoz