Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.

Megesett már, hogy reggelire az ördög sütött neked palacsinát?

 Serene Nightingale, az egyetemistának álcázott bérgyilkosnő számára ez nem csupán filozófiai kérdés: az ő lelkéért ugyanis verseny folyik az Isten(nő) és Lucifer között. Ha az előbbi nyer, akkor a Pokol nárcisztikus, ám jóképű Nagyura félig
visszavesz a Kísértés Rt. működéséből, ami annyit tesz, hogy a világ félig megszabadul a gonosztól. Ha viszont sikerül a Pokolba juttatni lelkét,


Lucifer először visszatérhet legálisan a Mennybe. 

Eközben újabb és újabb halhatatlan lények bukkannak fel hősnőnk életében, bonyodalmakat, szerelmeket és jó pár nevetséges helyzetet okozva.

Az alapötlet határozottan egyedire sikeredett, tövestül kiforgatva mindent, pimaszul és szórakozatóan. ugyanis egy szórakozató regény, a szó legteljesebb értelmében. A lényege, hogy nem veszi omolyan magát.

Ennél fogva pedig a cselekmények is bővelkednek furcsaságokban, de emelett kellőképp izgalmasak is. Az alap szálba belekapcsolódnak kisebb mellékszálak, amik ötletesek, bár én néha soknak találtam őket. Például Theodore Collins megjelenésével és sztorijával nem tudtam nagyon mit kezdeni, szerintem akár ki is hagyhatták volna, de végétre is nem volt annyira zavaró. (spoiler: na jó, az azért ötletes volt,  hogy papból incubust csináltak. Ezért jár a piros pont. spoiler vége.) Illetve volt a sztoriban egy személyes mélypont, valahol a vége előtt 50-80 oldallal, ahol egyszerűen úgy éreztem nem haladok.

Kivételesen a végével is elégedett voltam, mindig aranyosnak találom ezt a típusú mindenki-jöjjön-össze-valakivel befejezést, hiába hogy klisés. (Bár érdekelt volna, hogy mi történt Eratóval. Ha én írtam volna, tuti összehozom Nathanaellel 😃.) Illetve szívesen hallottam volna Phanie
l, meg a gyilkos angyal feleségéről is, bevallom nekem ők voltak az egyik kedvenc párosom. 

A humor, mint modtam, nagyon meg volt, vicces volt egyrészt szófordulataiban, másrészt a helyzetkomikum is erősen ott volt. A stílus is tetszett, remekül meg lett írva. 

Szerepők közül egyértelműen Lucifer a Pokol öntelt, jóképű, enyhén gyerekes Nagyura lett a kedvencem, mindig az ő feltűnését vártam. Még szórakoztatónak találtam Maarát is, illetve Phaniel, az őrülten mészárló angyal is szimpi volt.

Ezzel ellentétben Serene-t abszolút nem éreztem erős karakternek. Konkrétan mindig valaki irányította, befolyásolta, lehetett volna kicsit karakteresebb is. ha már antihősről van szó. Vincent, Theodore úgyszintén. A halhatatlan kompánia (ahogy azt többször is nevezik) tagjaival meg vagyok elégedve, bár az angyalok határtalan ostobasága néha már kicsit fárasztott. 

forrás: https://www.deviantart.com/roxanne-whayt/gallery/

Összességében tehát egy ötletes, jól megírt sztorival volt dolgom, ami ráadásul csodaszépen van kívülről megcsinálva (vagyis végre egy borító, ahol teljességgel hitelesen van megrajzolva a szereplő, de a belső kis illusztrációk is eszméletlenül édesek).

Moly: Miss_MadHatter
Instagram: @missmadhatter1813
Pinterest: Lucy
WeHeartIt: The Antiparty Girl
Goodreads: Rosannie