Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Na, mármost. Én valami miatt mindig utána nézek a könyveknek, amiket olvasok (általában még az olvasás közben, szóval néha akaratlanul is lelövöm a poént) Molyon. És amikor ezt a regényt megnéztem, akkor láttam, hogy bizony kapott hideget-meleget is. Szóval már emiatt is végtelenül kíváncsi voltam rá.
Tehát maga a történet voltaképpen egy szilveszter éjszakát foglal magába. Az egész kiindulópontja, hogy a főszereplő lánnyal, Liával éppen december 24-én szakít Norbi (aztán persze később kiderül, hogy ez sem teljesen úgy volt, ahogy ezt mi elképzeltük). Így Lia először úgy dönt, szomorkodással köszönti az újévet, de aztán egy új tervet eszel ki: inkább mégis elmegy a házibulira, ahova meghívták, csakhogy megmutassa, ő már teljesen túllépett a szakításon.
Úgy döntöttem, ezt a könyvet amolyan pro-kontra lista-stílusban fogom véleményezni.
Pozitívumok:
- A cselekmény szerintem érdekes volt. Bár furának találtam, hogy valaki nem tudja a saját címét, illetve azt sem értettem, higy szerencsétlenek miért keringtek össze-vissza Budapesten, de a történések szerintem kifejezetten érdekesek voltak.

- A humor. Laurának nagyon jó a stílusa, ez már a Bexi-sorozatban és az SZJG-ben is feltűnt. Itt is sok vicces beszólás volt, főleg, hogy még a karakterek sem tudtak mit kezdeni a körülöttük történő random eseményekkel. 

- És maguk a karakterek. Itt egy picit részletezném is, mert minden szereplőre ki szeretnék egy kicsit térni.
Tehát először is itt van a főszereplő, Lia. Fura, de én őt annyira nem találtam idegesítőnek (sőt, azt kell mondanom, hogy egy kissé hasonlítok is rá). Jó, kivéve az enyhe ostobaságot (lásd: "Lia, annyi irodalmi érték van benned, mint egy darab téglában.")
Aztán Norbi. Nekem is beugrott róla Cortez, ha nem is elsőre, de tény, hogy van hasonlóság köztük. Egyébként furcsa, de nekem semleges (mármint a karaktere), ami azért fura, mert elvileg ő a másik főszereplő.
Szilkó nekem a kedvenc szereplőmmé vált, nagyon jó humora van. Igazából mondhatom, hogy ő volt a legnormálisabb karakter az egész történetben, illetve tetszett, ahogy lezárták az ő mellékszálát
Esztert abszolút nem kedveltem. Borzalmas volt, ahogy minden helyzetben a saját kapcsolatát akarta beállítani, mint a tökéletes példát, miközben ponthogy az volt az erőltetett és kamu. Csabi pedig tipikusan semleges figura volt, az az "itt volt, szenvedett, mondott valami fontosat, de ennyi" típusú szereplő.
Ami pedig Miklóst és Ákost illeti... én nem hiszem hogy vannak ilyen emberek. Az előbbi még akkor is vigyorgott volna, ha kitört volna a 3. világháború, a régies, hivatalos beszédstílusáról pedig ne is beszéljünk.
Ákos pedig egy könyvön keresztül kereste az Astoriát. Az epilógus alapján pedig, (bár a könyvet 2016-ban adták ki) még mindig Fehérváron sétálgathat, a koleszt keresve...

És most pedig jöjjenek a negatívumok:
- Fogalmam sincs, hogy Laura miért hiszi minden természetes szőke hajú lányról egyúttal azt is, hogy buta. 

- Illetve, hogy miért nem írja le normálisan a szereplők külsejét. Egyedül a hajszíneket tudtuk, illetve Brigit valamint Erát mutatták be jobban, holott ők nem is voltak annyira egetrengetően fontos szereplők. Értem én, hogy ez teljes mértékben naplóregény és a valóságban furcsa lenne, ha Lia tüzetesen bemutatná az általa évek óta ismert személyek külsejét, de ez azért mégiscsak egy könyv, tehát jobb lett volna, ha valamit mégiscsak megemlít (Ti hogyan képzeltétek el például Norbit vagy Csabit?)

- És még valami: elhiszem, hogy Budapesten, január 1-én hajnalban nem trópusi az időjárás, de vajon miért kell minden ötödik oldalon hosszasan taglalni, higy mennyire, de mennyire fáznak?
Mindazonáltal jó sztori volt, szórakoztatóan megírva, szóval nem értem a sok negatív kritikát, amit kapott.

Alapötlet: 8/10
Cselekmény: 8/10
Stílus: 8/10
Szereplők: 8/10
Összesen: 32/10
Kedvenc szereplő: Szilkó
Legutáltabb szereplő: Golyó
Kedvenc jelenet: húúú, inkább kisebb, vicces megszólalások voltak, de nagyon tetszett például a végkifejlet
Mélypont:???

Instagram: @the_mad_bookqueen

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések