Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Bár ezt a regényt már kiadták pár éve, de újra nagyon népszerű a Netflixes adaptáció miatt, amit most szeptemberben lehetett először látni. Bár nekem nincs Netflixem, de a könyvet el akartam olvasni, egyrészt, mert nagyon sokan ajánlják, másrészt pedig, mert érdekesnek találtam a tartalmát is.

Szóval a történet egy Lara Jean nevű lányról szól, aki, ha szerelmes lesz egy fiúba, mindig ír neki egy levelet.  Ezek elmondása szerint nem szerelmes, hanem sokkal inkább búcsúlevelek, amelyek segítik őt megszabadítani a szerelemtől. Legalább is ez lenne a dolguk.

(Spoiler kezdete)
Azt előre le kell szögezni, hogy ez egy nagyon cuki könyv. Mármint tényleg szörnyen aranyos. És lehet hogy velem van a baj, és én nem tudom értékelni eléggé, mert előtte sokkal összetettebb történeteket olvastam, most ez a tini limonádé meg idegennek tűnt. Pedig nem áll tőlem távol a műfaj, sőt, az egyik kedvencemnek is mondhatnám. Viszont ez a könyv annyira... nem kötött le. Nem mondanám azt, hogy rossz volt, kifejezetten élveztem amíg olvastam, de miután leraktam, nem maradt vele kapcsolatban semmi gondolatom. Márpedig szerintem egy könyv akkor jó, ha teljesen magával tud rántani.

Azt mondjuk nem tudom, ki lenne a sarokban lévő személy (talán Josh)

Maga a sztori jó, egészen ötletes, bár néhol felfedeztem kisebb-nagyobb kliséket. A problémám sokkal inkább az írás módjával volt (bár lehet, hogy ez a fordító hibája): egyrészt, hogy jelen időben lett megírva. Nem szeretem a jelen időt, nincs valahogy könyv-érzete, de ez személyes probléma, nem Jenny Han hibája. Viszont. Felfedeztem benne pár olyan dolgot, ami idegesíteni szokott az ehhez hasonl írásokban. Egyészt, hogy egyszer nagyon érzelmes, aztán meg nagyon nem.  Ez most így hülyén hangzott pedig igaz: amikor Lara az emlékeiről beszél, akkor kicsit már-már csöpögős is, utána meg lerendezi az ilyen mondatokkal, mint "Szeretem Petert.". Ez kábé olyan, mintha azt
 mondaná "Tejet ittam." Aha, jó neked. Pedig a könyv fő témája a szerelem lenne. Na, nem azt mondom, hogy ódákat zengjenek itt nekem elsöprő érzelmekről, csak azért más bizonyíték is kéne a kétszavas kijelentéseken kívül.

Aztán kapunk egy tipikus szerelmi háromszöget: a főszereplő lány, meg a két (majdnemhogy) szimpatikus fiú, akik közül választani kéne, de nem tudjuk, ki lesz a nyerő, pontosan a fent említett érzelemkinyílvánítások (illetve nem-kinyílvánítások) miatt. 

Deeeee azt azért ne feledjük el: ez nem egy rossz könyv. Semmiképp sem. Csak kell hozzá egy bizonyos hangulat (meg az, hogy ne akadékoskodj mindenen😁). De egyébként tényleg, ha aranyos, gördülékeny, "tini-limonádé" típusú regényt olvasnál, akkor mindenképpen csak ajánlani tudom, mert annak viszont kiváló! (Csak ne számíts benne humorra. Mert az nincs.) 

És pluszpont: annyi süti, kaja és innival van benne részletesen leírva (minden negyedik oldalon),  hogy akár szakácskönyvnek is beillene. 😁 

Instagram: @the_mad_bookqueen
Pinterest: Pink Marshmallow
Moly: @the_mad_book_queen13
WeHeartIt: The Antiparty Girl
Goodreads: @the_mad_bookqueen13