Tricia Levenseller: The Daughter of the Pirate King-A kalózkirály lány

Bevallom, nem vagyok otthon a kalózok terén. Az egyetlen film, amit ezzel a témával kpacsolatban láttam, a St. Trinian"s 2. volt (amit tegnap (újra) meg is néztem, csak hogy frissítsem elmém ilyen téren). De a Kalózkirály lánya című könyvet ennek ellenére mégis nagyon élveztem.

A történet egy Alosa nevű lányról szól, aki tényleg a kalózkirály lánya. A könyv elején szándékosan elfogatja mahgát egy ellenséges kalózhajó, az Éjvándor legénységével annak reményében, hogy ott megleli a szírének titkos térképének második datrabkáját.
Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe. 
(ez ustóbbi mondatot a Molyról másoltam ki egy az egyben)




  Maga az értékelés:

Ilyen a másik, lightosabb változatú borító. Nektek melyik tetszik jobban? Nekem az "eredeti".

 Első észrevétel: ez miért kapott 16 pluszos korajánlást? Én tényleg nagyon figyeltem, kifejezetten vártam azt a jelenetet, amivel kiérdemelte ezt a korhatárt, de csak nem jött el. Ha van valami tippetek ezzel kapcsolatban, mindenképpen írjátok meg!

A történetet, ahogy az elején is megírtam, kifejezetten élveztem. Általában nem szoktam kalandos könyveket olvasni (itt is leginkább a szócsatákat meg az egy-két elvétett romantikus pillanatot szerettem a legjobban), de legalább gyorsan pörögtek az események. Valamint szerettem a kis fantasys vonalat is, hogy végre nem a megszkott vámpír-vérfarkas-random paranormális tulajdonságokkal bíró személy trióból válogattak. 




A stílust illetően: végre egy könyv, amiben nem zavart a jelen idő! Sőt, kicsit talán még hozzá is tett az egész sztorihoz, aminek volt egyébként egy különleges alaphangulata. Nem misztikus, nem nyomasztó, nem romantikus, inkább olyan... kalózos (mondom, nekem ez a téma még nagyon új, úgyhogy ne várjatok professzionális

összefoglalót).

A karktereket viszont szerettem. Alosa olyan női főhős volt, aki tényleg nem sír, nem sopánkodik, hanem meg akarja szerezni, amit akar. Méghozzá bármi áron. Riden pedig nem volt tipikus kalóz (pont ez volt a lényege a karakterének) és bár nem mondanám, hogy maradandó emlék marad az ő személyisége, de a történetben jó volt. A mellékszereplők közül Draxent egy az egyben kinyírtam volna még a könyv elején, iszonyúan idegesítő volt. Enwenen viszont legalább lehetett röhögni, főleg, hogy mindig Miss Alosának nevezte a főszereplőt (ez valahogy olyan abszurdan udvarias megszólítás egy kalózhalyón, nem?). Remélem jut majd neki egy mellékszál a következő kötetben.
(Most jöttem rá, hogy ebben a könyvben mindenkinek olyan fura neve volt,)

Pontozás:

Ilyen a 2. rész angol broítója. 

Alapötlet: 8.5/10

Cselekmény: 8/10

Stílus: 7.5/10

Szereplők: 7/10

Összesen: 31/40

Kedvenc szereplő(k): Alosa

Legutáltabb szereplő(k): Draxen

Kedvenc jelenet: már sajnos nem tudom

Mélypont: amikor Alosa és Riden fogságba esett (az utóbbit úúúúgy sajnáltam!)

Kiknek ajánlom: azoknak, akik szeretik a kicsit fantasys, kalandos könyveket icipici humorral és bár csepp romantikával vegyítve

El fogom olvasni a következő részt? Igen.

Instagram @the_mad_bookqueen

WeHeartIt The Antiparty Girl

Moly @the_mad_bbok_queen13
Goodreads @the_mad_bookqueen13

Pinterest Pink Marshmallow