Marissa Meyer: Heartless-Szívtelen (spoiler)

"Ez a könyv apró darabokra szaggatta a szívemet, de minden egyes pillanatát élveztem."

Ez áll a hátoldalán, a fülszöveg alatt nem sokkal. Komolyan, hinnem kellett volna neki Ugyanis


 kifejezetten rosszul viselem a szomorú befejezéseket. Tipikusan az az ember vagyok, aki úgy gondolja, minden (és mindenki) boldog végetér. Hát nem. Ebben a könyvben biztosan nem

". Bár Catherine az egyik legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a házasodni kívánó Szív Király kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják. Ínycsiklandozó süteményeket süt, és a leghőbb vágya az, hogy pékséget nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja szerint ilyen gondolatok azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár királynő is lehetne. 

           Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a saját feltételei alapján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…"

Bár az Alice Csodaországbant nem olvastam, kivéve egy Oxford Bookworms változatot, de az nagyon tetszett (alapvetően szeretem a fura dolgokat). Így kíváncsi voltam, mit tud ebből elősztorinak kihozni Marissa Meyer. Sőt, igazából előre féltem is (mint mondtam a befejezés miatt).

Az egész történet annyira kreatív, annyira különleges és annyira random.  Sikerült úgy belevegyíteni az emberként viselkedő állatokat, hogy az ne legyen gyerekes (és ez igazán nagy eredmény!). Ráadásul tele van egyéb fura dolgokkal is: álmokkal, rózsákkal és alakváltással...

A karakterek is nagyon jók, kellően ki vannak dolgozva (a kedvencem Vigyori volt, bár én minden macskáért odavagyok, személyiségtől függetlenül).

Maga a cselekmény remekül lett megírva (sajnos annyira nem tudtam élvezni, mert végig a befejezést akartam tudni), bár én mindig azt hittem, hogy "akkor most fognak összejönni", aztán mégsem. Ez mondjuk idegesítő volt egy kicsit.

Az egészben viszont az a legszörnyűbb, hogy annyi, de annyi apró részlet volt, amit ha megváltoztattak volna, boldog lenne a befejezés. Ráadásul egy picit mindenki hibás így a sztori alakulása miatt.

Mindenesetre meglepő volt egy kissé, a fülszöveget olvasva nem számítotttam egy ennyire összetett, különleges és szívtelen (mert ez a könyv tényleg, szó szerint szívtelen) sztorira. Ráadásul most mrá teljesen meg tudom érteni a Szív Királynőt is.

A könyvet olvasva csak két logikai hibát találtam: az egyik a herceg és Margaret kapcsolata (jő, elhiszem én, hogy fantasy, de az előbbi mégiscsak egy malac!!). A másik pedig: nem magyarázták meg Április Bolondjának a nevét (fogalmam sincs, hogy direkt, vagy az írónő egyszerűen csak kifelejtette, mindenesetre én kíváncsi lettem volna rá). 






És végül itt a fő kérdés: vajon ajánlom ezt a könyvet? Ha szereted a fura dolgokat, fantasyt, a különleges világokat és nem bánod, ha rossz véget ér egy történet, akkor mindenképpen. Ugyanis:

"Ez a könyv apró darabokra szaggatta a szívemet, de minden egyes pillanatát élveztem."

Instagram: @the_mad_bookqueen
Pinterest: Pink Marshmallow
Moly: the_mad_book_queen13
WeHeartIt: The Antiparty Girl