Brodi Ashton-Cynthia Hand-Jody Meadows: Lady Jane (My Lady Jane)
Sziasztok! A mai bejegyzés is könyv témájú lesz (újabban nagyon szeretek ilyen típusú posztokat írni-olvasni). Szóval...ja. Még mindig nem találtam ki normális beköszönő-szöveget (vagy mit) és magamat ismerve, nem is fogok egyhamar.
Edward még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?
Nos, ezután a nagyon jól összefoglalt fülszöveg után (Moly.hu-ról másoltam), akkor nézzük is a személyes véleményt a könyvvel kapcsolatban.
Az alapötlet csodás, nemcsak ennek a könyvnek, de az egész sorozatnak is. A sorozat lényege ugyanis, hogy azt hiszem 3 köteten át feldolgoznak egy-egy Jane nevű személy (lehet könyvbeli karakter vagy történelmi alak) történetét. Itt a feldolgozás alatt azt kell érteni, hogy alaposan átírják, kiforgatják és YA könyvet csinálnak belőle. Hát ez mennyire jó ötlet? (És mondanom sem kell, hogy a második kötet miatt duplán izgatott vagyok, ugyanis az egyik kedvenc könyvemet, a Jane Eyre-t dolgozzák majd föl😃. Bővebben)
Visszatérve a Lady Jane-re, a fülszöveget olvasva, én konkrétan a könyvesboltban röhögtem el magam. Elsőre furcsának tűnt, de az egész remekül lett megírva... de erről majd később.
Elsőre meglepődtem, hogy a könyvet egyszerre három személy írta, de látva a regész felbontását, ez teljesen logikus és kivitelezhető. Szóval az egész lényege, hogy adott három főhős: Edward, Jane és Gifford. és így, ebben a sorrendben szólnak róluk a fejezetek is. Tehát, bár az egész könyv E/3-ban lett megírva, azért valamennyire mégis el tudjuk különíteni, hogy melyik fejezet kiről szól. (Ez főleg akkor volt hasznos, amikor a könyv közepe felé kissé elváltak a szereplők útjai.)
A stílus (még az E/3-zás ellenére is) nagyon vicces és közlékeny volt. Főleg, amikor Giffordnak meg kellet mondani, hogy ő egy ló.
És külön pluszpont, hogy ilyen jól használták ezt az Edianos (tudom, hogy nem ilyen betűvel kell írni, de az eredetit nem találtam), állattá-átváltozós sztorit. Mert ha az egész csak erre épül, akkor unalmas és elcsépelt lett volna, de így igen jó lett.
És a kedvenc részem a kritikák írásásban: a szereplők. (Nem tudom, miért de én erről szeretk a legtöbbet beszélni.)
Szóval adott egyszer a fő-főszereplő, Lady Jane Grey. Könyvmoly, ami-a-szívén-az-a-száján és elég bátor, tehát olyan, amilyennek egy YA fantasy hősnőnek lennie kell. Mellesleg pedig egy igazi girlpower karakter, mégha 16. századi is
. Aztán ott van Edward, a tizenhat éves király (amúgy a másik két fontosabb karakter is körülbelül ennyi lehet), aki elsősorban eléggé bénázós. Másodsorban egy kissé unszimpatikus is mert a könyv végéig (illetve majdnem-végéig) egyszerűen nem hajlandó elismerni, hogy a nők is ugyanolyan jól tudnak irányítani. Viszont ennek ellenére nem lehetett utálni mert közben van humora és a sztori végére megváltozik (magyarul. normálisabbá válik), szóval ezt elnézhetjük.
A harmadik fontosabb szereplő pedig Gifford. Mind közül a legszórakoztatóbb, legfurább és legösszetettebb, hisz nem elég, hogy kicsit nyers és enyhén szerencsétlen ló-fiú, de még verseket is ír (Semmi bajom a versekkel, sőt kifejezetten kedvelem őket, de azért valjuk be: Gifford pontosan az a személy, akiből ezt nem néznénk ki.).
Meg persze a mellékszereplők is elég jól sierültek: egyik kedvenc szereplőmmé vált Elizabeth (Bess), aki rém okos és találékony, de Gracie jellemét is jól kidolgozták.
Ja és megemlíteném a szerelmi szálat is, mert romantikus jelenetekből sincs hiány (főleg a végén).
A borítóról (lásd feljebb) csak annyit: fantasztikusra sikerült. Csajos lett, kicsit régies, teljesen jók a színek, a kis megjegyzések, egyszóval az egészet remekül "megkomponálták". A titokban elrejtett kis görény a gerincén pedig nagyon édes: cuki kis rejtett spoiler. 😊
Pontozás:
Pinterest: Pink Marshmallow
Instagram: The Mad BookQueen
WeHeartIt: The Antiparty Girl
Edward még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt…
Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is.
A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?
Nos, ezután a nagyon jól összefoglalt fülszöveg után (Moly.hu-ról másoltam), akkor nézzük is a személyes véleményt a könyvvel kapcsolatban.
Az alapötlet csodás, nemcsak ennek a könyvnek, de az egész sorozatnak is. A sorozat lényege ugyanis, hogy azt hiszem 3 köteten át feldolgoznak egy-egy Jane nevű személy (lehet könyvbeli karakter vagy történelmi alak) történetét. Itt a feldolgozás alatt azt kell érteni, hogy alaposan átírják, kiforgatják és YA könyvet csinálnak belőle. Hát ez mennyire jó ötlet? (És mondanom sem kell, hogy a második kötet miatt duplán izgatott vagyok, ugyanis az egyik kedvenc könyvemet, a Jane Eyre-t dolgozzák majd föl😃. Bővebben)
Visszatérve a Lady Jane-re, a fülszöveget olvasva, én konkrétan a könyvesboltban röhögtem el magam. Elsőre furcsának tűnt, de az egész remekül lett megírva... de erről majd később.
Elsőre meglepődtem, hogy a könyvet egyszerre három személy írta, de látva a regész felbontását, ez teljesen logikus és kivitelezhető. Szóval az egész lényege, hogy adott három főhős: Edward, Jane és Gifford. és így, ebben a sorrendben szólnak róluk a fejezetek is. Tehát, bár az egész könyv E/3-ban lett megírva, azért valamennyire mégis el tudjuk különíteni, hogy melyik fejezet kiről szól. (Ez főleg akkor volt hasznos, amikor a könyv közepe felé kissé elváltak a szereplők útjai.)
A stílus (még az E/3-zás ellenére is) nagyon vicces és közlékeny volt. Főleg, amikor Giffordnak meg kellet mondani, hogy ő egy ló.
"Édesem, nehezedre esett valaha is ember és állat között választani? Többé már nem kell! Ennél a taktikánál van jobb is."Aztán a másik dolog, amit meg kell említenem: a cselekmény. Nagyon izgalmas, nagyon kalandos és eléggé... fordulatos. Mármint eléggé az a típus, amelyiknél egyik dolog jön a másik után, de abszolút jó értelemben. Ráadásul (mint már említettem) a felénél kettéválik a történet, de ez sem volt zavaró (vagy idegtépő).
És külön pluszpont, hogy ilyen jól használták ezt az Edianos (tudom, hogy nem ilyen betűvel kell írni, de az eredetit nem találtam), állattá-átváltozós sztorit. Mert ha az egész csak erre épül, akkor unalmas és elcsépelt lett volna, de így igen jó lett.
És a kedvenc részem a kritikák írásásban: a szereplők. (Nem tudom, miért de én erről szeretk a legtöbbet beszélni.)Szóval adott egyszer a fő-főszereplő, Lady Jane Grey. Könyvmoly, ami-a-szívén-az-a-száján és elég bátor, tehát olyan, amilyennek egy YA fantasy hősnőnek lennie kell. Mellesleg pedig egy igazi girlpower karakter, mégha 16. századi is
. Aztán ott van Edward, a tizenhat éves király (amúgy a másik két fontosabb karakter is körülbelül ennyi lehet), aki elsősorban eléggé bénázós. Másodsorban egy kissé unszimpatikus is mert a könyv végéig (illetve majdnem-végéig) egyszerűen nem hajlandó elismerni, hogy a nők is ugyanolyan jól tudnak irányítani. Viszont ennek ellenére nem lehetett utálni mert közben van humora és a sztori végére megváltozik (magyarul. normálisabbá válik), szóval ezt elnézhetjük.
A harmadik fontosabb szereplő pedig Gifford. Mind közül a legszórakoztatóbb, legfurább és legösszetettebb, hisz nem elég, hogy kicsit nyers és enyhén szerencsétlen ló-fiú, de még verseket is ír (Semmi bajom a versekkel, sőt kifejezetten kedvelem őket, de azért valjuk be: Gifford pontosan az a személy, akiből ezt nem néznénk ki.).
Meg persze a mellékszereplők is elég jól sierültek: egyik kedvenc szereplőmmé vált Elizabeth (Bess), aki rém okos és találékony, de Gracie jellemét is jól kidolgozták.
Ja és megemlíteném a szerelmi szálat is, mert romantikus jelenetekből sincs hiány (főleg a végén).
A borítóról (lásd feljebb) csak annyit: fantasztikusra sikerült. Csajos lett, kicsit régies, teljesen jók a színek, a kis megjegyzések, egyszóval az egészet remekül "megkomponálták". A titokban elrejtett kis görény a gerincén pedig nagyon édes: cuki kis rejtett spoiler. 😊
Pontozás:
Alapötlet: 9,5/10
Cselekmény: 8/10
Stílus: 7,5/10
Szereplők: 10/10
Összesen: 35/40
Kedvenc szereplő: Jane, Gifford
Utált szereplő: Mary
Kedvenc jelenet: a lóvá változás a legszórakoztatóbb, de a vége a legcukibb
Instagram: The Mad BookQueen
WeHeartIt: The Antiparty Girl
Megjegyzések
Megjegyzés küldése