Könyvkritika: Hollly Smale: Geek Girl 1.: A lány, akit soha senki sem vett észre.

"Harriet ​Manners tudja, hogy egy macska fülében 32 izom van, hogy az egy napi járásra lévő hely 27 750 méter messze van, és azt is, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet.
Azzal is tisztában van, hogy a denevérek mindig bal irányba repülnek, ha előjönnek az üregükből, és hogy a dinamit egyik alkotóeleme a mogyoró. 

Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Így hát, amikor Harrietet felfedezi egy modellügynökség, megragadja a lehetőséget, hogy új emberré váljon. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ellopja a legjobb barátja álmát, magára vonja ősellensége, Alexa haragját, és újra meg újra hülyét csináljon magából a pofátlanul jóképű modell, Nick előtt. És még akkor is, ha hazudnia kell azoknak, akiket a legjobban szeret. Bár ott van mellette segítőtársnak a mindig lelkes és izgatott apja, meg az überstréber zaklatója, Toby is, mégis egyik divatkatasztrófa követi a másikat, és Harriet lassan rájön, hogy a divat kulisszái között ugyanúgy nem találja a helyét, mint a hétköznapi világban. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte már darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?" 

Már régóta terveztem, hogy írok a Geek Girl-ről kritikát, és mivel nem rég jött ki a sorozat 6. része, ezt az időpontot találtam a legalkalmasabbnak. 

• Alapötlet
  (Harriet mindent és mindenkit mániákusan listákba szed, így ezt a bejegyzést is muszáj lesz így felépíteni) A tinikönyvek főszereplő lányai álatlában ügyetlenek, bénák, szörnyen tanácstalanok a szociális helyzetekben vagy túlokosak. Szóval, az az ötlet, hogy eme 4 tulajdonságot összegyúrjuk egy főszereplőbe, egészen jó, meg kell hagyni. Főleg, hogy szerencsétlen Harriet emelett még modell is lesz, habár cseppet sem érdeklik őt a ruhák, a divat vagy a sminkek. Ennek ellenére mégis belelemegy a modellkedésbe, csak hogy az élete megváltozhasson és végre "menő csaj" lehessen (egyébként nem értem, hogy miért ez mindneki álma, de mindegy is). Amúgy maga az írónő is modell volt, ami külön öröm, mert így hitelesen tud írni a divatbemutatókról, fotoózásokról, stb.
  Ja és végre egy tinikönyv, amely nem a sulis életről szól. Bár az első részben még elég sok van az iskolában játszódó jelenetekből, de a sorozat következő kötetein keresztül már végleg elkanyarodik ettől a témától.
  

• Cselekmény
  Természetesen kapunk itt csetlést-botlást, összeomlást és tündöklést is: Harriet példának okáért eleve úgy kezdi modellkarrierjét, hogy tönkretesz egy kalapstandot, ami valljuk be, nem a legjobb kezdés. Ezek után az asztal alá rejtőzik, nevetségesebbnél nevetsgégesebb hazugságokkal menti ki magát, el kezd táncolni a kifutón valami szörnyű, ügyvéd-robot táncot, és még sorolhatnánk. Persze neki is vannak jó pillanatai: a végén a tv-shows jelenet az egyik kedvencem. Szóval összességében a cselekmények jól összeválogatottak, megfelelően egyediek és viccesek, és (szerencsére) nem egy sémára épültek.
  
• Stílus
  Az egyik dolog, amit imádtam ebben az a stílusa volt. Az érdekes véletlenszerű-de-mégis-témába-vágó tények megtetették a hatásukat, ahogy Harriet öniróniája is. Őszintén szólva tényleg jól lett megfogalmazva, mind a cselekményleírás, mind az elmélkedés. (Bár az kiderül, már rögtön az első kötetben, hogy Harriet oda van a metaforákért és hasonlatokért, és ez a jövőben még csak fokozódik.) Hatalmas plusz pont továbbá az utalásokért is: én személy szerint imádom a könyves utalásokat és hasonlatokat, ráadásul nagyon illett Harriet geekségéhez, hogy egyszer-egyszer összeveti a "valóságot" (ami persze csak neki a valóság, nekünk nem) más regényben történtekkel.
  
• Szereplők
  Az első részben megismerkedhetünk a nagyon alap szereplőkkel: elsősorban természetesen főhősnőnkkel, Harriet Mannersel, aki szuperokos és szuperokoskodó, valamint egy picit néha túlgondolja a dolgokat. De ezt megbocsáthatjuk neki, hiszen mégiscsak egy geek girl. szóval a kicsit több rágódás-és-elmélkedés-a-dolgokon szinte kötelező. Aztán ott van Nat, a divatimádó lány, Harriet tökéletes ellentéte, de mégis legjobb barátnője. Valamint Toby, a zaklató, aki mindig és mindenhol ott van, ahol csak tud. Igazából olyan mint Harriet, csak fiúban, csak sokkal-sokkal furább. És igen ebben a könyvben kapta a legnagyobb szerepet Alexa, a "gonosz csaj", akiből szabályszerűen minden tiniknek szóló könyvben van egy. Bár itt még (ahogy Harriet népszerűtlenségének is) egész nagy jelentőssége van, de ez később jelentősen csökkeni fog.
   Harriet szülein is jókat tudtam röhögni, főleg, amikor ki kellet választani, hogy milyen ruhában menjen Harriet a modellügynökségre. Meg persze Wilbur-on/ön is, aki kétség kívül az egyik (csakhogy mindenkit felidegesítsek az ilyen szavakkal😈) "legrandomabb" személy, akivel csak könyv lapjain találkoztam. A beszédje, az öltözködése, és mindenek felett: a nevetséges becézései (amikből Holly Smale 6 könyvön át nem fogy ki).
   És persze ott van Nick, az oroszlánfiú, akit nem lehet nem kedvelni: elképesztően laza, elképesztően kedves, és mindig tudja, hogy mit mondjon. 

Értékelés:

Alapötlet: 8/10

Cselekmény: 8,5/10
Stílus: 9/10

Szereplők: 8,5/10

Összesen: 34/40 

Kedvenc karaktereim: Nick, Harriet, Harriet apukája, Nat

Legutáltabb karakter(ek): Alexa, Shola, Rose
Kedvenc jelenet: egyértelműen a vége
Mélypont: miután visszajönnek Oroszországból

Pinterest: Pink Marshmallow
Instagram: The Mad BookQueen
WeHeartIt: The Antiparty Girl